Bevallom, nem tartozok azok közé az emberek közé, akik a cipők iránti rajongásukat napi szintem kimutatják, sőt elárulom, é azok táborát \”erősítem\”, akik csak akkor foglalkoznak a lábbelivel, ha már nagyon fontos. Biztos vagyok abba, hogy lábbelijeim ezért is mennek sokkal hamarabb tönkre, hiszen nem egyszer a barátommal azonos időpontba és közel azonos használat mellett is sokkal rövidebb ideig használhatóak. Minden cipő vásárlásnál megfogadom, hogy másképpen fogok a cipőápoláshoz állni és ennek érdekében legtöbbször a pénztárnál felajánlott cipőápolási szereket és eszközöket is megvásárolom, amelyek aztán a szekrény mélyén pihennek lejáratukig. A nagymamám látva a tönkremenő cipőimet már több rugós sámfát is ajándékozott nekem, és minden alkalommal felhívta a figyelmemet arra, hogy a sámfa segítségével kiegyenesíthetem a hordás közbe keletkezett ráncokat és gyűrődéseket. Azt is elmondta, hogy a bőrből készült cipőimhez mindig fa sámfa legyen előkészítve, hiszen a nedves bőrcipőhöz az való.