Szüleim csodálkozására oda vagyok a régi dolgokért, melyeket sok helyen még ma is használnak a falvakban annak ellenére, hogy sohasem éltünk faluban és rokonaink is városban laknak. Rajongásom okát így szerintem sohasem fogják megfejteni, jobb lenne, ha feladnák. Szerencsére vőlegényem osztozik a különleges lakásdekorációkkal kapcsolatos rajongásomban, így nem kérdés, hogy a jövő évben aktuálissá váló külön költözésünk után nagyon sok kerámiával vesszük majd körül magunkat. Én ugyanis azt szeretném, ha a konyhánkban kerámia fűszertartók lennének és a kisebb étkezésekhez kerámia bögrét vennénk elő. Andrásnak tetszik ötletem és hogy bebizonyítsa komolyan is gondolja születésnapomra már meg is vásárolta a kézműves webáruházból az első darabokat. Ennek köszönhetően ha együtt ébredünk, akkor kerámia müzlis tálba tesszük reggelinket. Édesanyám persze csak a fejét ingatja és ráfogja, hogy ez csupán egy hóbort, melyet ki fogunk nőni nagyon rövid idő alatt, ha saját lábunkra állunk és saját lakásunkban élünk majd.