Valentin-napi idézetek - Szerelmes versek

Jean du Bellay: Megáldom azt a percet, napot, évet, melyben foglyul ejtette szívemet! Áldott a lánc, mely rám tekeredett, noha föl-fölsír bennem még a lélek.

Charles D`Orleans: Boldogabb nem lesz senki sem annak a napnak hajnalán, ha szépségedet nézhetem a két szememnek ablakán.

Francesco Petrarca: Áldott minden lap, melyen megkísértem dalolni őt; s a gondolat, mi szárnyat nem kap más senkiért, csupán csak érte.

Paul Géraldy: Te így beszélsz: "Mi egymásnak születtünk". De össze kellett hatni ezer oknak, esélynek, véletlennek, jaj de soknak, hogy létrejöjjön ez, szóval szerelmünk.

Paul Géraldy: Hogy mért ülök szótlan-szelíden? Mert ez a nagy perc, a szemeknek és mosolyoknak perce, szívem, az est, hogy végtelen szeretlek!

Paul Géraldy: A mi korunkba` ne legyünk bolondok, minek az a nevetséges, banális romantika, ha mindjárt abban áll is, hogy nagybetűvel írjuk: "Szerelem"?

Babits Mihály: Lelkem kiszikkadt mezején pár szál virágot keresek annak ki lelkem lelke és minden virágnál kedvesebb.

Johann Wolfgang von Goethe: Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta tiedet. Rejtsd el, őrizz, éltess engem, kedvesem, én veled leszek, te leszel a mindenem.

Johann Wolfgang von Goethe: Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem, az utolsó dobbanás is a tiéd lesz, kedvesem. Te azért születtél, hogy szeressenek, én azért születtem, hogy téged szeresselek.

Mihail Eminescu: Te vagy a lelkem, életem: tündökölsz tisztán, fényesen: hol is találnék csillagot, mely így ragyog, mely így ragyog?